|
Kulturális magazinunkban két kiállításról számolunk be nézőinknek.
Március 11-én, pénteken nyílt meg Veresegyházon Báron László festőművész, klasszikus zománcművész kiállítása, ahol a résztvevők kipróbálhatták a mesterséget.
Veresegyházon a megnyitó Balogh Ferenc fuvolaművész előadásával kezdődött, majd Boross Zsuzsa köszönő szavaival folytatódott. Köszöntötte a művészt, a kiállítást rendező Klement Zoltánt, illetve a nagy számban megjelent érdeklődőket. A kiállítást Bognár Tünde művészettörténész nyitotta meg. Elmondta, Báron László művészete gondolatilag egységes, ugyanakkor nagyon sokféle. Elsősorban azért tartja érdekesnek a festményeket, mert szellemileg konstruált képek, olyan vizuális rendszerben, ahol minden egyes részletnek fontos szerepe van. Beszédében utalt arra, hogy a művész képterei imaginárius terek, bennük az alak dominál, a tér, amiben elhelyezkedik, sokszor nem is számít. A művészettörténész szerint ez az introvertált tevékenység a bizonyítéka, tehát az alkotás folyamatában a művész befelé fordul, képeit magányosan készíti. Ennek ellenére a közéletben Báron László nagyon sokrétű, a társadalmi szerepeket és helyzeteket jól kezeli. Így hozza egyensúlyba életét a művészettel. Szerénységét tükrözi a színhasználata is, visszafogott, tompa színeket alkalmaz, képei csak nagyon ritkán mondhatók harsányaknak. A jellegzetes színek ellenére sem egyformák alkotásai, a legkülönfélébbeket láthattuk a kiállításon.
A képeken megjelenő fényt Bognár Tünde gondolati fénynek nevezi, amely nagyon misztikus és ebben a homályosságban is felfedezhetjük a színeket, ha megállunk a kép előtt, és jól megnézzük. Az idő múlásával egyre színesebbek lesznek a képek mindenki számára. A művész ábrázolásmódja sűrített, sokszor előtűnik a balladák világa, a szimbolizmus, amellyel hatalmas kulturális örökséget szabadított fel. Ezen kívül jellegzetes maszk és báb ábrázolásaival a keleti kultúra nyomait is magán hordozza. Noha a művész saját maga gyönyörködtetésére készíti képeit - nem pedig oktató jelleggel - mégis fontos, hogy ilyen festményeket lássunk. A rendezvényen nem csak a kiállított alkotások tekinthetők meg, hanem portrékötetekben a művész valamennyi képét megnézheti az érdeklődő. A kiállítás érdekessége, hogy Báron László 80. születésnapján is látogatható lesz, ezért a megnyitón Boross Zsuzsa felköszöntötte az alkotót közelgő születésnapja alkalmából.
Március 12-én, szombaton Erdőkertesen is kiállítás nyílt Rigler György akvarelljeivel.
Az erdőkertesi kiállítás Francia Kapcsolat címmel nyílt meg a Faluház Galériájában. Az itt kiállított képek akvarelltechnikával készültek, melynek hátránya, hogy nagyon nehezen lehet rajta javítani. Rigler György erdőkertesi grafikusművész elhatározása, hogy képein nem próbál meg javítani, mindig a tökéletes képre törekszik. Jobban szeret műteremben festeni, mert a szabadban könnyen falevél, vagy bármi más miatt piszkos lehet a papír, amit elvből nem javít ki.
Ma már megrendelésre is fest, illetve tagja a Grafikusok Baráti Társaságának, ahol a szabadkézi grafikai munkákat igyekszik erősíteni. Egy akvarell elkészítése 3 napig tart, hiszen sokáig kell várni, hogy megszáradjon, ezért van, hogy egyszerre több képet is fest a művész. Korábban Budapesten élt, de a nagyváros zajából vidékre, a csendes Erdőkertesre költözött tíz éve. Eddig még ezen a településen nem rendezett kiállítást, bár korábban Veresegyházon már láthattuk akvarelljeit más festők képei mellett. A kiállítás megnyitó ünnepségén Pásztor László polgármester átadta a település jubileumára készült Erdőkertes 100 éves monográfiai kiadványt azzal a feltétellel, hogy további kiállításokat is rendeznie kell lakóhelyén a művésznek. A kiállítást a művész barátja, dr. Székács Gábor nyitotta meg.
Székács Gábor azt javasolta a közönségnek, hogy figyelmesen nézzék meg a képeket, és találják meg azt a festményt, amelyekkel hasonló élményeket tudnak átélni, mint ő. (Egyébként ő maga a kiállítás megnyitásának napján lett 44 éves, ebből az alkalomból a művész fel is köszöntötte ünnepélyesen. Ezután) Rigler György, a magát Rigónak nevező művész a festészetről szólt néhány szót, és hallhattunk az akvarell-technika történetéből is. Megtudhattuk azt is, hogy miért a Francia Kapcsolat címet adta kiállításának a művész.
A párizsi hangulat könnyen létrejött a francia sanzonokat hallgatva, vörösbort iddogálva, a kivetített képeken a modelleket nézegetve. Nemcsak sanzonokat hallhattunk, hanem Domokosné Bíró Erzsébet közben verseket is olvasott fel. A résztvevőknek nem volt nehéz megtalálni a közös vonásokat a kiállított akvarellek és az elhangzott versek között.
A művészt arról kérdeztük hogyan és mit kedvel a legjobban festeni. |
